Az 1495-1500 között épült Szent Anna templom, Vilnius legszebb, és az egész Baltikum egyik legszebb épülete ez a templom - olyannyira, hogy a büszkén hirdetett történet szerint az erre hódítgató Napóleon is a tenyerén szerette volna Franciaországba vinni. A délről érkező turista számára alighanem az Északon elterjedt téglagótika egyik első remeke is egyben: ennek jellemzője, hogy - amint azt az elnevezés sugallja - az épület részeit nem kövekből faragták ki (mint Európa nagy részén), hanem igen eredeti és érdekes módon építőkocka szerűen téglákból rakták össze. Az 1500 körül épített templom báját csak növeli apró mérete: mindössze 20 méter hosszú. A harangtorony és a templombelső már a XIX. századból való, utóbbi egyszerűsége már nem sok látnivalót kínál.


Foto: Wikipedia

Fűződik az építéséhez egy legenda, amely szerint az építőmesterének lányát megszerette a mester egyik segédje: az apa azonban inkább elűzte a lányt, így a fiatalok csak a mester halála után lehettek egymáséi. A fantáziadús látogatók még a két építész karakterét is felfedezni vélik a templom egy-egy építési fázisán.


Foto: Flickr by jess & peter

A templomokkal egyébként túlzsúfolt vilniusi óvárosban is feltűnő, hogy a 1516-ban elkészült Bernardin templom mennyire szorosan a Szent Anna templom mögé van építve (szinte összeérnek). A XV. századból való templom szomszédjánál a gótika kevéssé különleges példája, ám mindenképpen érdemes felkeresni. Kívülről szépen helyrehozták, belépve azonban első pillantásra láthatjuk lepusztultságát, ami a szovjet idők eredménye; ennek ellenére azonban az épület struktúrája, és az itt-ott megmaradt falfestmény-töredékek mégis értékessé teszik. Érdemes megfigyelni belül a síremlékeket: az elhunytak szobormásai nem méltóságteljes pózban nyugszanak, hanem hanyag, már-már szemtelen módon oldalra dőlve könyökölnek és bámulnak a bámészkodókra.


Foto: Wikipedia

Katedrális - tér: Valószínűleg minden városnéző körút innen kezdődik: gyakorlatilag az összes nevezetesség elérhető gyalog legfeljebb 15-20 perces sétával. A nagy kiterjedésű, díszburkolattal ellátott tér nevét a közepén lévő Katedrálisról kapta. Érdemes itt megnézni még az eredetileg erődtoronyként épített különálló harangtornyot (belülről nem látogatható), a városalapító Gediminas nagyherceg igen impresszív szobrát, illetve a Katedrális mögötti (2007-es látogatásunkkor felújítás alatt álló, 2009-re befejezni tervezett) uralkodói palotát.

Foto: Flickr by mastino70

Tipikusan turistáknak való "attrakció" a harangtorony és a Katedrális közt körülbelül félúton a tér díszburkolatába helyezett kőlap, a "titokzatos csodajel" (stebuklas). Ha ráállunk, és háromszor körbefordulunk jobbra becsukott szemmel, akkor a titkos kívánságunk garantáltan teljesülni fog.


Foto: Flickr by txd

Katedrális: Vilnius egyik fő látványossága meglehetősen felemás érzéseket ébreszt a látogatóban: egy ókori görög templomra emlékeztető bazilika. Persze nem mindig ebben a formában nézett ki: a már ősidőktől szentélyként használt helyen egykor az errefelé szokásos téglagótikus templom állt, amely a XVIII. században nyerte el a mai formáját. A szovjet időkben - a nagy Szovjetunióban nem egyedülálló módon - koncertteremmé alakították.
Több arisztokrata és híresség nyugszik benne (az altemplom területén ismeretlen helyen Nagy Vytautas herceg, az egyik legfontosabb történelmi uralkodójuk). Érdemes megnézni az oldalkápolnákat: némelyik (főleg a Kázmér-kápolna) jellegzetesen barokk módon túldíszített.


Foto: Flickr by angryhaggis